hiányzik az érzés, hiányzik, hogy végre valaki iránt ne csak vonzalmat hanem szerelmet is érezzek. vajon fogok újra? képes szeretni az ember, ha egyszer már veszettül szeretett?
utólag mindent könnyű belátni, szeretünk a múltban tengődni és sajnos nagyon sokszor újból felszakítjuk a gyógyultnak hitt sebeinket.
de fogadjuk már el ma van. nem tegnap, nem holnap. nem elég a mostani sebeket ápolni?!
nekem bőven. így is van elég.
hiányzik az életemből a szerelem, a magány veszi át a helyét. ez a jelenlegi legnagyobb sebem, keresem a vigaszt, de nincs.
végülis... a magány is jó társ.
tudom, érdekesek az utóbbi posztjaim.
köbö ennyire vagyok ura a gondolataimnak is.
sziasztok, én voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése