nem olyan szinesek mostanába a heteim, már azt sem érzem, hogy bulikkal kelljen elnyomnom, szinesítenem. kezdek belenyugodni, úgyérzem egy kényelmes őrület kezd magába fogadni.
ebből az életből hiányzik nagyon valaki. és ő maga szín.
és most legördül egy könnycsepp, de ebbe a szürkeségbe ki látja? kit érdekel?
csak őt. senki mást. és tudja magáról, hogy képes lenne beszinesíteni az életem.
tudod, oly nagy hatalmad van. ezért is kaptad meg a szivemet mindörökre, ezért is raboltál el magaddal.
szenvedtem, újra rádtaláltam. a fájdalmam enyhült.
szeretem ezt az érzést.
álmomban ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése