jó ideje nem gondolkoztam el semmin. sikerült körülvennem magamat azokkal akiket szeretek, így nem voltak olyan fájdalmasak azok a sebek...
az ajtóm csukva van, kintről veszekedés hangja szűrődik be. ez is emberi mivoltunk része.
ha egyedül vagyunk tudjuk nem akarunk veszekedni, mondhatni elfelejtjük a létezését is. mikor valaki társaságában vagyunk és nézeteltérésünk van, akkor meg azt felejtjük el milyen rossz is volt egyedül... fura!
most azt mondom nektek, hiányzik valaki akivel apróságokon vitázhatnék. hiányzik valaki aki mellém bújik, amikor már nincs is szavakra szükség. hiányzik az a valaki aki mindig mindenben kiállna mellettem.
nahh mindegy.
...asszem lassan gyógyulgatnak ezek a sebek, és nem leszek egyedül, vigyáznak rám. jó érzés. köszönöm mindenkinek aki mellettem van.
most gyógyítgatom kicsit magam. cigi, tea.
köszöntem, jóéjt
dávid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése