ismerős?!
ráadásul kibaszás... ez a csalódottság... őszintén senkinek nem kívánom.
és akkor nézzük az embereket, mindenki csalódik valakiben, sőt talán mindenkiben. és amikor egyszerre üt be a kettő...pff faja.
de hát, mint olyan sok rossz dolog ez is az életünk része, hozzá kéne szokni, de valahogy megbízok az emberekben sőt inkább azokban akik fontosak számomra, sőt még szeretem is őket. és amikor miattuk kell ezt átélni - nem hazudok - meghal egy részem.
porbahullok lassan minden héten, többször és egyre többször. sajnos egyre nehezebb felállni és talán majd a végén nem is akarok.
sziasztok.
dávid voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése