nem aludtam, hajnalodott. arra gondoltam milyen jó lehetne minden.
a nap sugarai már a redönyömet ostromolták. az apró réseken mint fényzuhatag törtek be.
mondtam már, hogy reményvesztettnek érzem magam, nem igaz. nem fogok meghátrálni. pihentem elég volt, nem fogok teszetoszáskodni.
megmutatom milyen erős vagyok, megmutatom más ember lettem.
bár egyszerűbb lenne az a kényelmes elringató depressziót választani.
szükségem van a fényre, a napra, a boldogságra.
ha ölbetett kézzel ülök és várom, hogy megtörténjen a csoda, csak a kosz fog rámragadni.
most is mosolygok, oly hosszú ideje először.
bízom, érzek. már nem tompa a világ.
kinyílik nekem ismét, szeretem ezt.
úgyérzem erre vágytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése