2010. november 28., vasárnap

csak én.

hűvös van.
>>az élet a halál csókja.<<
zuhanok. sápadt vagyok. szédülök. a falak eltávolodnak.
a szoba mint egy téglatest térhálóra vált.
zuhanás, hangzavar.
zúg a levegő a fülemben. nincsenek illattok, mindent elnyom a zúgás.
egyre jobban lehűlök. hulla sápadtra váltok.
nincs senki, csak én.

nem jelent semmit, nincs semmim.
sose volt.
elveszett, már rég nem két lábbal állok a földön.

én vagyok az a hópehely ami szétolvad a nyelveden...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése