ezernyi illat, mint könny gördül végig az arcomon. magába zár, nem enged.
börtön itt az érzés. ideraktak. itt felejtettek.
szívem szakad meg ha az illatokból valamelyik ismét érezteti magát.
szabadíts ki, ne hagyj itt tovább.
nekem nem jó itt. sötét van és hideg. és hangosan kacag a magány.
olykor kilöknek egy színpadra, mint a húspiac válogatnak köztünk, miközben csak szerepek vagyunk.
de a magány, a börtönöm őre végig ott kacag, kulcsával kocogtatja a rácsot.
olykor meglátogat a remény.
de rossz ügyvéd a sors, itt ragadok látom.
egy idő után a dohos szagot is megszokja az orr.
ejtek még pár könnycseppet élvezem az illat harmóniát mit magukból ontanak.
te nem vagy sehol, én itt vagyok.
ölelnélek, szeretnélek.
szöktess meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése