minden koromfeketére vált, lehull az utolsó levél is. csak fúj a szél és ezt a rettenet szagot hozza. mi egybemosódik a halállal.
te nem vagy sehol, de én itt állok.
egy hatalmas felleg takar el minden reményt adó napsugarat, áthatolhatatlan akárcsak ez a bűz.
hallucinálok téged látlak mindenhol. bár tudom, hogy te már elvesztél és máshol, máshogy létezel.
de tudom, hogy figyelsz még rám.
te nem hagynád, hogy mindezt átéljem.
nem vagy sehol, de mégis velünk vagy mindenhol. kiabálok utánad. nem hallod, én nem látlak.
csak képzelődtem, furcsa dolog ez az elme.
itt maradok ebbe az átkozott világba és küzdök helyetted is.
és majd egy sör mellett együtt nevetünk majd az egészen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése