szia, így kezdted emlékszem.
mégcsak meg sem érintettél.
úgy ültél velem szembe mint egy idegen.
fájt miről beszélgettünk, te a végén csak annyit kérdeztél:
"de miért?"
én nem válaszoltam, csak ültem veled szemben. elmorzsoltál egy könnycseppet.
illatod nem volt már a régi, nem volt szükségem rád.
és te is csak az emlékekhez ragaszkodtál.
az a bor amit évekig kortyoltunk élvezettel, marta a torkunk.
és akkor úgy ültünk ott, mint két idegen, aki egy cseppet sem szimpatikus egymásnak.
te még utoljára megfogtad a kezem, de én zavartan elhúztam.
arcom hidegséget sugárzott, te elpityeredtél.
nem voltunk már mi. csak te meg én.
akkor ott a macskaköves úton már tudtuk, hogy eljön ez a nap.
és tessék, én felálltam az asztaltól, kifizettem a bort és a hideg vacsorát.
kimentem a fagyos szél kavarta hóviharba, olyan szépen hívogatott, mint te soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése