reszketek, libabőrös mindenem. a tél zúg fájó fejemben, eltompul a környezet.
emlékfoszlányok felsejlő kacajok.
az ablak párás.
kirajzolódnak rajta a szavak.
az ég szürkesége rám ül. kihűlök.
nem érzek már semmit.
eljutok érzelmeim határára, élvezem a düh gázpoklát, könnyedségét.
és most nincs a szeretet nyomasztó érzése sehol, csak a hideg, a fagy, a szürkeség.
reszketek, ujjaim kékülnek, hajam fagyos.
nem csukja be senki az ablakot.
a szavakat tisztán látom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése