már téged sem. pedig te hányszor megjelentél. : ))
tudtam, hogy rád számíthatok, hogy csak egy kósza gondolat és az illatodat érezhetem.
elmentél?! itt hagytál?! nem akartam sosem.
de ez az élet rendje, te mész tovább, s én is.
az az ördögi angyal, ki te vagy immáron másnak okozod azokat az ördögi pillanatokat.
bár a világ legőszintébb szeretetét érzem feléd, talán örökre.
és továbblépni se szeretnék.
de megteszem. érted. értünk.
hiányod hatalmas, nincs mi megtöltse ezt az üres, áthatolhatatlan sötétséget.
szivem vérzik. de édes illatot ont. a tiédet.
nem kérem, hogy vigyázz magadra.
arra itt vagyok én. mindig itt leszek.
és egyszer talán az a sok elkóricált álom, mind-mind valósággá válik.
majd nem lesz sötét. nem kell az illatodra gondolnom, hisz érezni fogom.
itt leszel velem mindig.
de most, most más. minden más.
gyújtsunk mi magunk fényt. élvezzük azt mi megadatott nekünk.
szeretlek, sosem feledlek.
sziaa. : ))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése