néha.

néha úgy érzem írnom kell. de van, hogy csak órákig villog a kurzor.

egyszerűen nem jut akkor eszembe semmi elgondolkodtató.

pedig az érzések csak úgy kavarognak a fejemben.

sok most a baj, sok a seb.

lemegyek sétálok, beülök a jó öreg hintába.

az éjszaka csendjét csak a hinta nyikorgása töri meg.

ilyenkor pörög az agyam.

haza jövök megiszok egy pohár whiskey-t és sorra veszem a bajaim.

úgy érzem újra eltünt az életemből az, kit sikerült visszaszereznem.

hiányzik.

véget ért egy hosszú korszak. sok baráttal.

hiányzik.

anyum beteg...

aggódom.

ilyenkor sosincs itt senki, ilyenkor senki nem kávézik velem és beszéljük meg a nagy gondokat.

ilyenkor senki nem néz velem a pohár fenekére.

úgy érzem kicsit egyedül vagyok a bajban.

persze nem általánosságban. köszönöm azoknak akik ilyenkor is mellettem állnak.

hiányoztok. döcögős ez a nyár. most is fázom.

bárcsak visszatérne végleg hozzám, és múlna ez a marcangoló érzés.

bárcsak újrakezdődne az a korszak, s múlna a hiány.

anyukám, jobbulást!

néha szükségem van egy kis szeretetre.

néha szükségem van rátok.

néha szükségem van rá.

nem bírom így...

nem lehet így bírni, bárcsak múlna a hiány.

néha már hülyeségekre gondolok.

néha csak rád gondolok.

néha már magamra se gondolok...

néha már nem is érzek.

jóéjt.