hajnal van. egy lány ül a buszon. egyedül szomorúnak tűnik. esti fényeket hagyott a háta mögött és hangos zenét. jól érezte magát. több sráccal is.
s most ahogy hazaér...
a barátja a buszmegállóban várja. felveszi az álarcot, hogy szereti.
csak játszik vele. ilyenkor nem törődik a lelkével, hisz ez az este most nem arról szólt.
megcsókolja, gyakorolt az este.
nem érzi magát hibásnak?
ennyire elfogadott lenne manapság?
könnyűvérűség ekkora divat lett?
nem fogom megérteni, és elfogadni sem.
nekem nem kell egy ilyen lány. nekem akkor nem kell a szerelem sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése