2010. június 14., hétfő

lépés.

az életenünk ugyanúgy tele van lábnyomokkal, mint meg nem lépet tetekkel.
van, hogy valami mi sem lenne egyszerűbb, egy mozdulat. egy érzés kimutatása.
és mégsem tesszük meg...

néhány álmunk csak egy csettintés és valóság lehetne, oly közel vagyunk, s mégis ott a szakadék.
állunk a szélén és próbálunk repülni. de mégsem rugaszkodunk el, mert ugyanakkor félünk is a mélytől.

meg szeretném lépni. valóra váltani mindent.
veled. szárnyalni.
de félek. félek, hogy a mélybe hullok, s tán örökre elveszítelek.

inkább álmodozok tovább.

jóéjt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése