kusza.

benyitok a szobába, sötét van.

minden a feje tetején áll. a földön üvegcserepek.

a levegő nyomott, nehéz.

a falak feketék, dohosak. az ablak is csak deszka.

belépek. valami reccsen a talpam alatt.

egy képkeret. összetörve, deformálódva.

az ő képével. simogatom mintha valósággá válhatna.

emésztő ez az üresség, de kényelmes a sötét.

szabadulnék a szobából, de nehéz.

inkább maradok és bámulom, simogatom a képét.

néha.

néha úgy érzem írnom kell. de van, hogy csak órákig villog a kurzor.

egyszerűen nem jut akkor eszembe semmi elgondolkodtató.

pedig az érzések csak úgy kavarognak a fejemben.

sok most a baj, sok a seb.

lemegyek sétálok, beülök a jó öreg hintába.

az éjszaka csendjét csak a hinta nyikorgása töri meg.

ilyenkor pörög az agyam.

haza jövök megiszok egy pohár whiskey-t és sorra veszem a bajaim.

úgy érzem újra eltünt az életemből az, kit sikerült visszaszereznem.

hiányzik.

véget ért egy hosszú korszak. sok baráttal.

hiányzik.

anyum beteg...

aggódom.

ilyenkor sosincs itt senki, ilyenkor senki nem kávézik velem és beszéljük meg a nagy gondokat.

ilyenkor senki nem néz velem a pohár fenekére.

úgy érzem kicsit egyedül vagyok a bajban.

persze nem általánosságban. köszönöm azoknak akik ilyenkor is mellettem állnak.

hiányoztok. döcögős ez a nyár. most is fázom.

bárcsak visszatérne végleg hozzám, és múlna ez a marcangoló érzés.

bárcsak újrakezdődne az a korszak, s múlna a hiány.

anyukám, jobbulást!

néha szükségem van egy kis szeretetre.

néha szükségem van rátok.

néha szükségem van rá.

nem bírom így...

nem lehet így bírni, bárcsak múlna a hiány.

néha már hülyeségekre gondolok.

néha csak rád gondolok.

néha már magamra se gondolok...

néha már nem is érzek.

jóéjt.

vágyunk.

mind elképzeljük életünket. magunkban mindezt formáljuk.

de sosem úgy sül el ahogy mi szeretnénk.

beleéljük magunkat, már-már szinte benne élnénk.

könnyű lenne, könnyebb lenne. nehéz bármit is elérni.

mindig is becsültem az embereket akik elérték álmaikat.

értem már álmot én is el. de sosem sikerült megtartanom.

vagy talán úgy voltam vele, ha már meg van nem veszíthetem el.

de semmi sem tartott örökké.

utólag persze könnyű belátni mit, hogy kellett volna.

nagyon sok olyan álmom van amit újraálmodnék és a valóság síkjára helyezném.

közte van ő is. az ő és az én álmom.

a karrier álma, a család álma.

az életünk álma.

most alszom, s álmodok.

jóéjszakát.

még tudok.

rég volt már ilyen üres egy este. várható volt.

mindenki egy darabot akar a lelkemből, összetörni, kihasználni.

s így bántani.

ismét egy húscafatnak érzem az egész szívem.

egész álló nap csak Angels & Airwaves-t hallgatok.

megunhatatlan.

egyretöbbször indulna meg a könnyem.

ma este nem türtőztetem tovább.

mérhetetlen hiányt érzek. nem szeretnek.

kiáltok érte, sikítok.

szeressetek angyalok.

én tudok! még tudok szeretni!

magamhoz akarom ölelni...

érzések.

nem tudom te hogy vagy vele, de én szeretlek. nagyon.

érzem, hogy hiányzol. mindig veled vagyok még ha te nem is érzed.

elhagyva érzem magam. összegyűrve, kidobva.

akárhányszor a két szemed más szempárba néz.

sokan bántottak, én sosem tudnálak. eldobni nem szeretném ezt soha.

de most mit tegyek? engem sosem választasz.

ne álltass tudom. barát vagyok. semmi több.

de az irónia az egészben, hogy sokkal jobban ismerlek, szeretlek, mint valaha bárki is fog.

nem akarok önzőnek tünni, de így érzem.

sose mondanám ezt a szemedbe. van elég bajod így is.

csak azt akarom, hogy maradj olyan amilyen mindig is voltál...

ne dobj el magadtól. szeretlek.

szép álmokat.

hollywood.

...és akkor majd, mint egy hollywoodi filmben egy újabb csalódás után ülök a bárpultnál scotch-ot kortyolgatva. majd odaül álmaim nője és hosszasan elbeszélgetünk.

majd kiveszünk egy motelszobát...

minden egyszerűbben fog menni. minden gördülékeny lesz. lesz valaki aki happyendet csinál, lesz valaki aki miatt érdemes meghalni. lesz valaki aki belesimít a hajamba. lesz valaki aki rám mosolyog.

leszel te.

busz.

hajnal van. egy lány ül a buszon. egyedül szomorúnak tűnik. esti fényeket hagyott a háta mögött és hangos zenét.

jól érezte magát. több sráccal is.

s most ahogy hazaér...

a barátja a buszmegállóban várja. felveszi az álarcot, hogy szereti.

csak játszik vele. ilyenkor nem törődik a lelkével, hisz ez az este most nem arról szólt.

megcsókolja, gyakorolt az este.

nem érzi magát hibásnak?

ennyire elfogadott lenne manapság?

könnyűvérűség ekkora divat lett?

nem fogom megérteni, és elfogadni sem.

nekem nem kell egy ilyen lány. nekem akkor nem kell a szerelem sem.

nehéz.

sokáig nem írtam semmit a szerkesztőbe.

csak villogott a kurzor és nem jöttek szavak.

nehéz ez nagyon.

most páran kilépnek az életemből. hiányozni fogtok. <3

és remélem minnél hamarabb viszont láthatlak titeket.

most mindenki tegye a szivére a kezét.

mondjátok, hogy mindig itt leszünk egymásnak :))

vigyázzatok magatokra... hisz olyan messze én már nem tudok.

nehéz lesz nem beszélni.

nehéz lesz várni.

nehéz lesz nem sírni.

nehéz lesz nem rátok gondolni.

sziasztok. :))

lépés.

az életenünk ugyanúgy tele van lábnyomokkal, mint meg nem lépet tetekkel.

van, hogy valami mi sem lenne egyszerűbb, egy mozdulat. egy érzés kimutatása.

és mégsem tesszük meg...

néhány álmunk csak egy csettintés és valóság lehetne, oly közel vagyunk, s mégis ott a szakadék.

állunk a szélén és próbálunk repülni. de mégsem rugaszkodunk el, mert ugyanakkor félünk is a mélytől.

meg szeretném lépni. valóra váltani mindent.

veled. szárnyalni.

de félek. félek, hogy a mélybe hullok, s tán örökre elveszítelek.

inkább álmodozok tovább.

jóéjt.

sötét.

hatalmasra nyitom szemem. semmit se látok.

már téged sem. pedig te hányszor megjelentél. : ))

tudtam, hogy rád számíthatok, hogy csak egy kósza gondolat és az illatodat érezhetem.

elmentél?! itt hagytál?! nem akartam sosem.

de ez az élet rendje, te mész tovább, s én is.

az az ördögi angyal, ki te vagy immáron másnak okozod azokat az ördögi pillanatokat.

bár a világ legőszintébb szeretetét érzem feléd, talán örökre.

és továbblépni se szeretnék.

de megteszem. érted. értünk.

hiányod hatalmas, nincs mi megtöltse ezt az üres, áthatolhatatlan sötétséget.

szivem vérzik. de édes illatot ont. a tiédet.

nem kérem, hogy vigyázz magadra.

arra itt vagyok én. mindig itt leszek.

és egyszer talán az a sok elkóricált álom, mind-mind valósággá válik.

majd nem lesz sötét. nem kell az illatodra gondolnom, hisz érezni fogom.

itt leszel velem mindig.

de most, most más. minden más.

gyújtsunk mi magunk fényt. élvezzük azt mi megadatott nekünk.

szeretlek, sosem feledlek.

sziaa. : ))

péntek.

szeretem a pénteket.

de most valahogy mégsem adja meg azt a csodálatos érzést, ahogy szokta...

egyedül vagyok, elviselem. de milyen csodálatos is lenne már megosztani egy péntek reggelen életem cappucino-ját. de ami várat magára annál romantikusabban és egetrengetőbben jön.

hiszem. tudom. akarom.

addigis kortyolgatom egyedül ezt az italt. majdcsak jössz. majdcsak felbukkansz valahol.

együtt fogunk félni, nehogy elveszítsük egymást.

már most szeretlek, bárhol is vagy : ))

nap.

örülök ennek a jó időnek, valami csodálatos.

a nap szószerint kiégeti az emberből a rosszkedvet.

alig várom, hogy ismét láthassam, amint ez a tűzóriás elbújik a hegyek mögé.

magaután hagyja a fülledt júniusi estét. virágillat száll.

gyönyörű.

megtelik szivem jó érzéssel.

maradjon csak ez a jó idő...

jót tesz mindekinek egy kis színkavalkád, forróság. : ))

szoba.

félhomály. a gyertya is csak lustán pislákol. kinnt sötét van, csend.

ez a gyenge fényíz kiegészíti ezt a kora nyári este szinfóniáját.

a poharamban piroslik a bor. fűszeres illatát ontja.

elhatalmasodik a csend.

gondolkodok. ki nem tenné?

nem vágyom másra csak, hogy ezt az érzést megosszam valakivel.

szeretnék már szerelmes lenni : ))

hiányzik. jó dolog.

kiváncsivá tett a dolog, hogy az ezernyi pillangó még mennyit várat magára?

későre jár már. még egy cigi?

persze, hisz addig is élvezhetem ezt a gyönyörű estét.

jó éjszakát. : ))

most milyen címet adhatnék?

szinte az első napsugárral együtt öntötte el szívemet ez a jó érzés, a régen várt könnyedség.

mosolygok, mosolygunk. jól érezzük magunkat.

tökéletes eddig ez a hét, semmi nem ronthatja már el.

szivemben nyár van, nem érdekel most, hogy süt-e a Nap vagy sem. én szabályzom... : ))

ma is nézem a naplementét, hisz emlékeket látok bele, s az elképzelt jövőt. és ráadásul beszinesíti a jelenem.

talán megtanultam elfogadni mindent olyannak amilyen?!

talán leszarom ki akarja elrontani a kedvem?!

talán egyszerűen csak élvezni szeretném az élet szépségeit.

visszatértem, süt a nap.

szivemben rendezve lett minden.

viszlát : ))