kipróbálok valami újat amit még nem tettem, kérlek fogadjátok sok szeretettel:
Őszi hét.
minden nap úgy telt, ahogy szokott. a nyár elmúlt, a nappalok lerövidültek. a sárga levelek tengere ellepte a világot. az idő is hűvösre váltott, de ők ugyanolyan boldogok voltak, mint sok sok nyáron keresztül. elvesztek egymás tekintetében élvezték puszta jelenlétüket a kitekert világban.
ahogy napok komorra váltottak, amikor már egy sárga levél sem maradt a fán, ez véget érni látszott. már nem töltöttek annyi időt, már nem látták a világot úgy ahogy ketten egy szemmel nézik. nem volt több tótágas szerelem.
senki sem értette hogy történt, csak minden s mindenki feketébe öltözött. a lány rengeteget sírt a fiú után.
a fiú elhagyta a lányt, igen. de nem úgy ahogy az szokás, hisz mindketten végtelenül szerették egymást. nem a fiú hibája volt, nem a lányé.
mondják, hogy a szeretet hegyeket mozgathat meg, reményt adhat a szegénynek, s gazdaggá teszi azt. de most valahogy mégsem így történt. mintha semmi se ért volna a szeretet.
a fiú óvta a lányt mindentől. még a nyáron súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. de ő ezt nem árulta el neki, hisz tudta akkor soha többé nem lennének olyanok a napok.
így hát minden úgy ment tovább ahogy szokott. elmúlt a nyár, haldoklott a természet, elkezdődött a főiskola. szünetekben, hétvégente ismét egymásnak éltek.
a fiú kezelésekre járt, hitt a gyógyulásban, szeretett.
de nem, a szeretet nem mozgatta a hegyeket.
a fiú elment, és itt hagyott mindent. itt hagyta őket, hogy álljanak feketében megszakadó szívvel és értetlenségben.
a lány szörnyen érezte magát.
számított rá, hogy véget fog érni, attól rettegett, hogy a fiú máshoz jár. igazából sosem bízott benne, de mégis szerette, mindenkinél jobban. mint egy kislány oly sok nyáron keresztül eljátszott a gondolattal, megtervezte esküvőjüket közös jövőjüket.
és most állt ott. egyedül, könnyektől áztatott arccal, kilátástalanul. süvített az őszi szél. a társát hallotta benne, így még nehezebb volt az elválás.
az ősz télre váltott, a komorság csak még inkább ráült a világra, nem volt se fehér karácsony se boldog új év. egy élet ment tönkre, hisz szerettek.
a lány nem tudja elhinni, hogy szerethet-e még, és azt sem, hogy ez az érzelem képes hegyeket megmozgatni.
éveken át hittek a természetfeletti erejében. nem történt semmi. elmaradt a várt hatás.
úgy érezte, mint megannyi ember ebbe a téli világba, mi értelme van szeretni, ha bármikor megszűnhet, hogy hihetjük, hogy hegyeket mozgat, hogy óceánokat szárít ki, ha még egy betegséggel se bánik el. mit ért az a sok törődés, a sok együtt töltött éjszaka.
ki fog a lányra ezentúl vigyázni, ki neveti ki ha reggel összegyűrve ébred?
ki lesz az aki végig simítja a haját ha mélyen a szemébe néznek, valószínűleg akkor a fiú már csak egy távoli emlék.
remélem tetszett és nem lett annyira nem ide illő esetleg rossz.
