felszáltunk egy vonatra
senki sem akarta.
elindultunk a végállomás felé
utastársaink idegenek, ridegek
az út közben rengeteg sötét alagúton robogunk át
némelyiknek már a végét sem látjuk, de a fény mindig ott van a végén.
és végülis élvezzük ezt az utat.
az utastársak összebarátkoznak, szeretnek, kitartanak.
milyen érdekes. pedig tudják, hogy a végállomás a halál.
...és bizony nincs leszállás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése