magamra kaptam egy kinyúlt régi pulóverem és útra keltem. éreztem, mint már annyiszor a tavaszi szél lágy simogatását mindent porcikámon. nem éreztem magam egyedül, pedig a város kihalt volt.
felsercent régi barátom a cigimben. leültem a domboldalra csak a parázs világított.
gondolkodtam, mint mostanába megannyiszor. csak rá gondoltam. nem tudom kiverni a fejemből. sosem akartam.
ha nem tudjátok elképzelni milyen egy angyal, csak nézzetek rá, hisz ő az. a szélben az ő illatát véltem felfedezni, behunytam a szemem és átölelt.
éreztem bőre puhaságát, a szél suttogott a fülembe, szép szerelmes szavakat.
ez a pillanat ördögien gyönyörű volt.
tavasz. szerelem. szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése