2010. május 13., csütörtök

üres.

minden üres. a lelkem, az életem, a hétköznapjaim.
nincs szeretet, csak könnyek. nincs szerelem, csak a magány marad.

mit ér a zene hang nélkül, mit ér a lelkünk érzés nélkül?

elfáradtam, belefáradtam az egészbe. nem akarom, hogy meghaljon a lelkem. fájdalmat se érzek már.
csak maradt az a fene felemelő lebegés, a vágyakozás.
megélni ezernyi ördögi pillanatot egy angyallal, erre vágyom. elázni, élvezni a napfényt, feltöltődni érzelmekkel. kikapcsolni, kiszakadni egy napig a szürkeségből.

nem törődni más érzésével csak a miénkkel. egymás szemében elveszni. egymás kezét fogni. ülni. mosolyogni.

látjátok folyton erre vágyom. de ezzel csak magammal szúrok ki, saját kezűleg készülök végetvetni a saját lelkemnek.

segítség - kiabálja. keresi társait, párját.

egyedül van egy sötét szobában, az ajtó kulcsra zárva. börtön a szív.
most egy pillanatig nem gondolni semmire... milyen jó, bárcsak ez lenne állandó.

és csak szaladni utána, csak szaladni röpke pillangóként üldözni. a szél hátán, finomízű illatok közt. vágyni vágyakozni.

hiányzik az érzés, mi felemel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése