legbelül még mindig minden ugyanúgy fáj. a bajok itthon, a kötelességgel, a viszonzatlan szerelemmel, nem hagyják varrasodni azt a gennyes sebet amit szívnek nevezhetek.
de valahogy mégis jól esik ez a tompaság, ez a fájdalom. legalább nem a mellkasom fáj. így tompulnak az érzéseim is.
nem tudom hova tartok, félek a jövőtől. nehéz megfelelni, nehéz boldognak lenni. bárcsak egy kis segítséget kaphatnék, de senkinek nincs meg a hatalma.
szeretnek. tudom. én is őket. tudják.
nevezzetek önzőnek, kövezzetek meg, de jelen pillanatban nekem ez nem elég.
gyertyafény. ő és én. egy finom üveg bor. rajtunk egy pokróc. semmi gátlás, semmi kötelesség, csak a szerelem.
finom a tavasz illata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése