résnyire.

szia
hát ismét meglátogattalak.
csak résnyire nyitottam először az ajtót.
megláttalak, nem tündököltél már a régi fényedben.
a sarokban ültél és a falat bámultad. lassan dülöngtél előre-hátra.
és, mint egy mantrát hajtogattad:
"nekem ő fontos, nekem ő kell, én vigyázok rá, akkor is ha nem jön el."

aztán közelebb léptem, mindig csak egy lépést.
te még csak ügyet sem vetettél rám.
miattad jöttem pedig. rajtad segíteni.

odaköszöntem, válaszra sem méltattál.
csak beletemetkeztél szilánkjaidba.
feladsz mindent. feladtál engem. feladod lassan őt is.
feladod az életed.

így hát kihátráltam, és behúztam magam mögött az ajtót.
úgy hagytam, csak résnyire tudod.
hátha egy nap kidugod a fejed rajta.

és felkelsz a mérgezett álmodból.

vigyázz magadra, szerettelek.