zuhogott az eső. egész nap az ablakból leste a kinti világot. most végre meg akarta hódítani ismét. már a csizmájában topogott. fekete haját gyorsan copfba kötötte.
eközben az eső minduntalan csak kopogott az ablakon. olyan csend volt az egész lakásban, hogy hallani lehetett a kulcs zörrenését a zárban, amikor elindult.
lefelé csak a lábbeli kopogását hallatták a lépcsők. amikor kiért mosolyogva az égre emelte az arcát és mély levegőt vett.
hagyta, hogy az esőcseppek hűtsék le. együtt lélegzett a kinti világgal. az aszfalt helyett a vizes fűben sétált. esernyőjét ki sem nyitotta. mosolygott bele a szürke időbe.
pont ilyennek képzeltelek el téged itt az üres szobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése