magányúr.

ledobja magát a kanapéra. kérés nélkül tölt egy pohár italt magának és rád mered.
kérdő tekintetében van minden. most mi lesz, most mihez kezdesz?
utána egy kárörvendő mosoly. majd kettőt kortyol és rágyújt egy cigarettára.

a füstöt mélyen letüdőzi, majd hirtelen az arcodba fújja. te csak kapkodsz a levegőért.
úgy érzed megfulladsz. csak hajtogatja a kérdéseit.

hogyan tovább?
mit csinálsz?
mire vársz?

elmenekülsz előle. magasan vagy, süvít a szél. ő csak nyugodtan kullog a nyomodban.
kortyolgat és vigyorog. velőig hatol a tekintete.

átlépsz a korláton, hátrálsz. érzed, hogy nincs tovább. még egyet lép, ahogy te is.
te már zuhansz, ő kacag.

így öl meg a magány.