kopogott az eső, akkor már hatodik napja.
te állandóan telesírtad a párnádat, szemfestékes volt minden pólóm.
az esernyők csurom vizesen hanyagul feküdtek az előszobában.
te elszöktél, magad elől. elszöktél hozzám, nem volt menekvésem.
befogadtalak, hisz olyan kis ügyetlen voltál, bőrig ázva, kifordított esernyővel.
egyből a nyakamba ugrottál, a parfümöd illata nehezedett rám a párás levegőben.
el sem engedtél hosszú percekig, majd azután is csak a kezemet szorongattad.
hideg volt.
üres délutánok teltek egymás után. szinte nem is beszélgettünk. én adtam ruhát, forró teát ittunk és egy pokróc alatt pihentünk. úgy éreztem ismerlek, de egy másik oldaladat láttam ezen a pár napon.
nem te törődtél, veled kellett törődni. én nem ígérgettem, csönded voltam.
megcsókoltam a homlokod amikor elaludtál.
most is kezedet fognám. ha nem álltál volna tovább.
azt hiszem tudom mi a boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése