egy Sinatra lemez ropogott a lejátszón, az asztalon fél üveg bor ontotta magából fűszeres illatát. a férfi mosolygott, megsimogatta a nő arcát. együtt mosolyogtak, együtt vesztek el egymás szemében. nem kellett beszélniük, hisz a szemük elárult mindent egymásnak. apró rezdülések, egy halvány mosoly. gyönyörű szeptember volt.
de a szívükben tavasz, új érzelmek voltak születőben. ez volt az a szoba ahova mindig menekültek, ha bármi baj volt, csak egymáshoz, csak egymás mosolyához. a férfi töltött még bort, megköszörülte a torkát és rágyújtott egy szál cigarettára. beszélgettek még valamiről. talán az élet apró dolgairól, talán arról mit szeretnének másként megélni. de nem számított, hisz ez az este tökéletes volt.
a férfi újra mosolygott. újra élt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése