2012. augusztus 23., csütörtök

a farkas.

éjszaka egy farkas állt velem szemben. szeme visszatükrözte a Hold fényét, rémisztő volt, de mégis oly gyönyörű. engem mindig is vonzott ennek az állatnak a misztikuma, a szépsége. miért is retteg annyira az ember ettől a "rémtől".
miért van az hogy egy 8 éves kislány minden félelem nélkül megbízik, és szereti őket? talán az a lány látja azt, amit a legtöbb ember nem? talán ő nem fél a vadállattól ami bennünk lakozik és meglátja a jót?

a régi mesékben, történetekben a farkasok mindig a rossz lelkek, ők maguk a megtestesült gonosz. én úgy vélem minket, embereket személyesít meg ez az állatlélek. hisz nekünk ugyanúgy megadatott az a gonoszság amit a farkasban vélünk felfedezni. de hol a jóság, hol az a törődés amit a farkas megtesz a kölykeiért, azért hogy fennmaradjon? belőlünk kezd kiveszni, bennünk már csak a vadállat mivoltunk marad, ugyanoda térünk vissza ahonnan egykoron indultunk. az emberek nagy része már nem más, nem különb a majomtól, a vadállattól.
értitek már, hogy az a kislány miért nem félt a farkastól? hisz mért féljen egy olyan lénytől aki nem ártott neki. sokkal jobban félhetett ő akkor az emberi gonoszságtól, igazságtalanságtól, mint egy tiszta lelkű állattól.
mi jogon emeljük magunkat az állatok fölé? mert pusztítunk, hogy élhessünk? esetleg mert nekünk vannak mérnökeink, tudósaink akik az életet kutatják?
hát nem volt jó úgy, hogy mindennek meg volt a maga, misztikuma, amikor a farkastól kellett félnünk, mert mi magunk sokkal tisztább lélek voltunk. amikor még okkal nevezhette az ember gonosznak a vadállatot.
de kérdem én, mindennek mi értelme volt?
miért kell a tv, az autó, az ékszer. miért hisszük, hogy valaha is többek leszünk, mint ami elrendeltetett. higgyétek el, vége lesz. senki nem tűri, azt az önzőséget, azt a gyalázatot amit mi emberek okozunk, vétünk a világ ellen. az a kizsákmányolás, az a sok hazugság nem maradhat megtorlatlanul.
én nem félek, én hiszek a farkasok erejében, jóságában. tudom, hogy nem ők fognak nekünk ártani. mi leszünk azok. én, te, vagy éppen pont ő.

szeretném majd megélni, hogy esetleg az én lányom nyolc évesen, hogy fogja mindezt látni. vagy egyáltalán tudni fogja mi az a farkas.

"mi emberek rettegünk a vadállattól a farkasban, mert nem értjük a vadállatot saját magunkban"
                                                                                                                       - Gerald Hausman

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése