huzatot csinált a kis szobában, melyet már egész jól leszigeteltem magamnak.
eldöntöttem ide senki nem léphet be. nem kell senkitől az a fájdalom, ami a szívembe hasít.
magányízű kenyéren és keserű vízen élek itt.
erre jön ez a hórihorgas, savanyú képű figura és mindent felrúg.
beengedi a levegőt mely rengeteg emléket suttog felém, régmúlt pillanatok hangjait hallom, apró dolgok emlékeztetnek a szépre, mi elmúlt és fáj.
bezártam magam, igazából mindig azt vártam, hogy valaki keres majd. de mit vártam???
elzárkóztam mindenkitől, azt se tudták hol keressenek.
talán ma este még kitessékelem ezt a fickót, aludni szeretnék, végre pihenni.
fázok, huzat van. csukd már be azt az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése