elképzelt kardokkal, csatáztunk az elképzelt ellenséggel.
büszkén mellkasunkat verve utaztunk a kádban, mint kalózhajón.
csodás gyerekkor, milyen csodás is volt.
mikor csalódtunk? amikor anyu vagy apu rálépett egy műanyag katonára?
éltünk a mesékben, mi voltunk a hősök, a cselszövők, a királyok.
mai napig végig fut a hátamon a hideg, ha eszembe jut milyen jó is volt az a régmúlt idő.
és most itt ülök a szobába egyedül, gyermeteg fantáziámat elnyomja a megfelelési vágy, a csalódottságok kvarcpora és a harag kalózhajója.
bárcsak visszatérhetnék egy fél órára, egy fél órára amikor nincs semmi nyomasztó...
jó éjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése