furcsa árny suhan a télinyárban. a nap ezer felé tárja karjait, beengedem szívembe, felszívom magam a csodás fénnyel.
hiányzik a nyár, hiányoznak az átmulatott éjszakák, de te már nem hiányzol hisz látlak, itt ülsz velem szemben és napozunk a végtelenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése