karcolt üvegnek támasztotta a fejét, úgy utazott ki a szürke városból. amíg a másik pályaudvarra tartott, úgy éreztem a szürke, ormótlan homlokzatok megfojtják. szaladni volt kedve, kirohanni ebből a fojtó közegből. a város kilökte magából.
fák sziluettjei robogtak el az ablakok előtt. a résnyire eresztett ablakokon zúdult be a tavaszi levegő. - merengett, hisz még bujkált benne mindaz, amit otthagy. oly sok mindenkinek volt a támasza, oly sok mindenkire támaszkodhatott volna, de mindig eldobták. - most egy sötét alagút takarta el a robogó tájat. - szeretett, de mégsem tudtak vele mit kezdeni, senki sem tartotta igazán vissza, talán igazán komolyan sem vették. halvány ígéretek kíséretről, homályos árnyak nyaralásokról. nem keresték, mégis a szökés izgalma töltötte meg a lelkét.
kihajtogatta a térképet, amit két perc harc után szabadított ki a batyujából. tisztán látszott rajta egy hegygerinc, hatalmas volt. körülötte turistajelzések, ösvények rajzai. a hátoldalára egy név és telefonszám volt írva. Carl. ő segít majd célba jutni.
a vonat csikorogva állt meg a fából tákolt állomásnál. az ajtók unott szisszenéssel útjukra bocsájtották az utazókat. rettenetesen hideg szél süvített, nyakára húzta a gallérját, elfelejtette már milyen hideg van északon.
ahogy alábbhagyott a váróterem nyüzsgése, odalépett a nyilvános fülkéhez, bedobott két nikkelt és tárcsázott.
Carl két csörgés után felvette a telefont, rekedtes, mély hangja volt. megbeszélték, hogy másnap délben találkoznak a motelnél, és elviszi őt a turistaközpontig.
a szoba dohos szagot árasztott, valószínűleg a századforduló óta nem takarított itt senki. vett egy forró fürdőt, ki tudja mikor teheti legközelebb. utoljára vetett egy pillantást a térképre, majd elnyomta az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése