a csillagleső.

történt egyszer, nem is olyan régen, hogy egy lány (nevezzétek, ahogy akarjátok), már nem érezte jól magát a bőrében a fiúja mellett. pedig rengeteg élményen és éven voltak túl már együtt. folyamatosan bántották egymást, de mégis együtt fogytak el ebben a "szerelemben".

egy napon a lány az erdőben bóklászott. ahogy sétált a kezét végighúzta a bokrok ágain, megsimította a mohát a fák északi oldalán, rugdosta a faleveleket. élt, egyedül, de élt. ráesteledett, fázott vacogott, akkor lépett be az életébe a farkas. fura mert ugye a mesékben a farkas a gonosz, a veszedelmes és a gyilkos, de képzeljétek el, itt nem. ez a farkas ugyanis jó volt és ahogy leereszkedett az égből, ezernyi csillag világított a bundáján.

először félt, csak távolról leste a lányt, bundája tépázott volt, de gyönyörű. a lány átlátott a zord külsőn és a farkas felé nyúlt, de az elhúzta a fejét és eltűnt az éjszakában, hirtelen olyan sötét lett, hogy még csak az orráig sem látott.

másnap este újból ott volt a tisztáson. és ott volt a farkas is. nem morgott, nem vicsorgott rá csak leste némán és engedte, hogy megsimogassa a fejét.

teltek múltak a napok, és ő minden éjjel a tisztáson volt a farkassal, már elfelejtette a szerelmét, és együtt szökkentek át a patak felett, együtt vadásztak és élvezték az erdő adta lehetőségeket. egy napon a farkas megmutatta neki titkait, megmutatta bundájában rejlő varázslatot, megmutatta a csillagokat és azt, hogy azok hogy kerültek oda. megmutatta neki, hogyan hunyt ki ezernyi csillag már és miért is olyan tépázott a bundája.

a lány mosolygott, megsimogatta a bundát és új fénypont csillant meg a farkas szívénél. mosolygott megölelte a hatalmas állatot és aznap este úgy aludt kint az erdőben, arcát a bundájába fúrva. sokan kérdezték  tőle mi is történt a farkassal. hova lett, hova tűntek a csillagok, hisz senki soha nem látott egy gázóriást sem az égen éjszakánként. a lány csak mosolygott, hisz tudta, hogy az összes csillag az ő ölében alszik minden nap.

történt egyszer, talán tegnap, hogy egy lány (nevezzétek, ahogy akarjátok, de ő tudja, hogy kiről is van szó), nem ment többet vissza az erdőbe. a farkas várt rá, hosszú éjszakákat, sőt volt, hogy nappal is előmerészkedett. az erdő zord hely lett tele tövissel és bogánccsal. megtépázta a bundáját mi olyan fényes lett újra. és mivel nappal járta az erdőt a lány miatt, elvesztette az összes csillagát. végül lefeküdt az avarra. hagyta, hogy ráhulljanak a levelek, hogy betakarják. majd lehunyta szemét és elpusztult a világgal együtt, amit közösen teremthettek volna.

a lány visszament előző életébe, talán boldog. talán folyton az erdőre gondol. jó volt a szokatlan, mosolyog bele a sötétbe a fülledt hálószobájában. de nem tudja mi is van a farkassal.