sehol sincsenek már a nyárvégi élénk színek,
nincs a mosolyod sehol.
minden mozdulatom, minden sóhajom téged sirat.
minden apró nesz, minden telefoncsörrenés rád emlékeztet.
nincs perc, hogy ne gondolnék rád.
nincs egy levegővétel, ami ne fájna.
azt mondták, az idő majd begyógyítja. hetek teltek el, de még csak nem is enyhült.
hiányzol, hisz még itt vagy a szobámban.
árnyékod a falon, illatod az ágyneműben.
eltitkolt érzelmeink sóhaját zengi a huzat.
a szívem nálad maradt, lassan visszaadhatnád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése