rég ment minden ennyire simán, rég örültem az esőnek, rég nem áztam el ilyen szívesen.
most minden jó olajozott minden. szeretek, szeretnek.
ilyenkor valahogy mégis hiányzik a vajas kenyér amit te kentél, a kakaó amihez a tejet együtt forraltuk.
hiányoztok mindketten, a kalandos hétvégék. séta a dunára, a jóéjt puszik, a tv-zések.
nem robog már a modellvasút sem, a terepasztal összeomlott, 8 éve késnek a vonatok. elfelejtettem már, milyen volt titeket ölelni. amikor vigasztaltatok, hamar felszáradtak azok a könnyek, de most mégsem tudok mást felidézni, mint a keserűség könnyeit, amikor itt hagytatok.
lehet önzőn hangzik, de egyedül maradtam, nem láttatok elballagni, nem örülhettetek velem, amikor felvettek az egyetemre és sikerült sikert sikerre halmoznom. nem tölti az utánatok maradt űrt semmi. rossz döntések mindig is voltak, emiatt egy cseppet sem haragszom rátok, sokat tanultam éltetekből, és örökké tartó álmotokból.
úgy érzem felnőttem, és ehhez ti is ugyanúgy hozzájárultatok, mint apuék, hisz a kisunokátok felnőtt.
de tele vagyok ambícióval, mert tudom hogy figyeltek és így is büszkék vagytok rám.
képzeld mama és papa, van egy nagyon csinos barátnőm, elvégeztem minden felvett tárgyat eddig az egyetemen és hajthatatlanul török előre az eltervezett célom felé. gombóc van a torkomban, mert nem ölelhetlek meg titeket, és igen már a könnyemmel küszködöm, de köszönök mindent, köszönöm, hogy kiélvezhettem azt amit nekem adtatok, szép gyerekkort.
sose felejtelek titeket, és majd a fiamat, lányomat ugyanolyan szeretettel fogom nevelni, mint ti engem azokon a fullasztó nyarakon.
szívemben örökre helyetek van. most búcsúzom, majd az égi várban egyszer újra találkozunk.
csókol titeket unokátok: dávid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése