2012. szeptember 30., vasárnap

elvetted a szívem, akkor mikor először a karjaimba omlottál. te még akkor nem sejtetted, de egy életet leéltem veled.
egy életet, ami szebb és kényelmesebb volt bárminél. egy életet, ahol nem éreztem magam elveszettnek.

és mégis elengedtelek. de hát nem tehettem mást, hogy érezgessem égető hiányod.
és érzem, hogy élek, és élvezem hogy szerethetek, szerethetlek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése