elengedek mindent, ahogy ősszel a levelek a fa ágát, nem tudok ugyanaz lenni, mint az elmúlt egy évben, hisz te tettél azzá, ami voltam. elfogytam, veled maradt az az énem, a nyárban, a mosolyodban, az érzéseidben, az emlékeidben.
már nem vagyok ugyanaz, nem tudok ugyanaz lenni. önmagam árnyéka lettem, csak keresem azt az érzést, ami akkor kerített a hatalmába, ha veled voltam.
most nem akarok illatokról, elmúlt szerelemről, szép emlékekről írni, nem akarom újra megélni, hisz csak jobban fájna az ami elmúlt.
hogy tekintsek rád?
mint egy elmúlt szerelemre, egy barátra, egy ismerősre?
te számomra ezeknél mindig is több leszel. sose foglak elfelejteni, sose fogom már érezni azt amit adtál.
azt a puha ölelést, azokat a kedves csókokat.
elmúltál velem együtt. hűlt helyet hagytál mindenfelé, ahol csak jártunk. remélem elolvasod, remélem még te is gondolsz rám.
itt a búcsúm, itt az utolsó szerelem ittas "levelem".
kedvesem, élj boldogan, színezd más életét is, mint az enyémet, de ne hagyj engem se a homályba veszni. halványodom érzem, nem vagy itt.
a tied vagyok, örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése