szorítsd meg a kezem, hisz mindjárt vége, mindjárt elmegyünk innen.
megvárjuk míg a gépet felkészítik ránk. és magunk mögött hagyunk mindent.
nem lesz többé baj a pénz, hisz álmunkat váltjuk majd ott valóra. nem számít majd a magány, hisz itt leszünk egymásnak.
csak szálljuk már fel a gépre jobban várom, mint kisgyermek az ajándékát.
>>romantikus ez a reptér nemde? hisz annyi hollywoodi álom ér itt véget. <<
nem akarunk maradni, pedig mennyi szép emlék köt minket ide, mit egykor hazánknak neveztünk.
de már nem mehetünk vissza, a csomagjainkat elvitték. jobb lesz ott látom rajtad te is biztatod magad.
csak te meg én és az álmunk.
végre repülünk, te még rám nézel, én behunyom a szemem. érzem az illatod...
megcsavarodik az élet, hisz a világ másik felén leszünk, szinte fejjel lefelé, hosszú még az út. ismét egymás tekintetébe veszünk.
rázkódik a gép, felébredünk. furcsa oxigénmaszkok lógnak előttünk, a többi utassal együtt sikítunk. egymásra nézünk utoljára megszorítjuk egymás kezét, s a tengerbe veszünk...
újabb álmunk párolgott el az idő röpke töredéke alatt.
hiába hallgatunk a szívünkre, hiába az eszünkre úgyis az a vége, hogy a tengerbe veszünk.
úgymond úszunk a saját szerencsétlenségünk tengerében.
itt a nagy döntés lehetősége, hogy most mire hallgatunk, de előbb utóbb bármelyikük is győz.
veszteni fogunk.
értékes dolgokat, melyeknek csak fájó nyomai maradnak.
de én akkor is felszállnék veled arra a repülőre, bárhol is legyél...
hallgatnék ismét a szívemre, a szívdörgésre. hagynám, hogy naivságom vezessen, s akár évek múltán hányjon partra a hulláma.
ismét a szív beszéljen és csak akkor gondolkodjon az ész, ha épp vizsgázok : ))
tudom direkt váratsz még magadra, de én készen állok.
a hatás nem marad el, látom garantálod.
szerelmes vagyok a várakozásba.
