kétség.

tele vagyunk olykor-olykor ezekkel a kis tűszerű szúró érzésekkel.

én is érzek most sokat. jó lenne valakivel most, aki támogatna kicsit máshogy, mint a barátok.

mehetne minden olajozottan, talán én is kisebb falatnak nézném ezt a felsőoktatást.

várok rád, várok az érintésre várok, hogy enyhüljön az érzés.

talán a gombás szökőkútnál az óra alatt vársz, talán az előadó végéből te lesel rám, és én olykor vissza.

talán egy véletlen érintésből lesz minden a villamoson és egy zavart bocsánat kérésből.

talán átesel rajtam, és szídni fogsz. de valami mégis megfog majd bennem.

vagy oly sok csalódás után végre engem választasz.

megannyi lehetőség, mint megannyi kétség.

dávid voltam, sziasztok.