valaki áll velem szemben. látom az alakját.
egy másik énem az. megtörve csalódva. és én mit sem törődve kinézetével, viselkedésével megvetem őt.
a szél pont jó. pont elzárja tőlem, nem térhet vissza én sem akarom.
annyi mondattöredéket, emlékfoszlányt vág hozzám ez a fuvallat.
fáj. sebeket hagy. mellyek bevarrasodnak. szűkül a tér.
olykor ez az orkán. fuvallattá gyengül és érzem a másik közelebb lép.
várok a segítségre, arra, hogy valaki végleg, de végleg megölje, megfossza őt a lét puszta gondolatától is.
nem akarom, hogy a tükörből egy ilyen "figura" nézzen rám.
erősebb a szél, mint valaha. szeretet kavarta vihar ez.
érzem az erőt ami által könnyebb lesz feledni.
a szivem szól: "fordulj el"
és én igenis sarkonfordulok, és elsietek.
oda ahol most vagyok, ahol most érzem magam. ahol talán ott vagy te is.
...és a mi közös jövőnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése