2010. július 25., vasárnap

gyerekszívvel.

emlékszem kicsik voltunk.
nem értettek minket. mi sem értettük a világot.
sokszor eltüntél az életemből, a kötelék közöttünk mégis örök lett.

most mégis őrültnek érzem magam miattad.
itt dereng előttem a közös múlt, itt hordozom a hólapátolás emlékét.

szép volt, felidézed azt a szépséget mi elmúlt. és tudom veled újra élhetek mindent.
te voltál aki bebizonyította nekem, hogy van okom még szeretni.
de sajnos én most nem így látom.

érzem, hogy hiányzol. ma látni akartalak. eltüntél.
nem tudlak hívni se.

ha lehetne.
szeretnék sokszor havatlapátolni veled.

életem legrosszabb decemberébe hoztál egy kis szeretetet.
most mégis rossz. most mégis fáj.

vigyázz magadra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése