2010. július 19., hétfő

ami elmúlt.

remek gondolatokat hintettem itt arról, hogy mennyire nem is jó a múltban tengődni.
mit tettem? hogy élek? mit teszek?
hát ezt. pont, hogy én aki annyira okos volt anno. én ragadtam ott.

nem enged. görcsösen kapaszkodok abba ami elmúlt.
fáj. darabokat tép ki belőlem. szivem emiatt egy darab szövetfoszlány.

senkit nem engedek közel magamhoz. az egy reakció.
senkinek nem engedem át a lelkem, hisz rettegek attól, hogy megölik.

osztályrészemül választom inkább a depressziót, had ringasson.
bár így sajátmagamnak vetve véget.

>>elég lesz már ebből, kérlek<<

de sosem elég. olyan mint a drog. elkap és nem enged.
sem a múlt, sem ez az elringató érzés.

változáson esek át érzem, más vagyok. jellemileg, zeneileg, külsőleg.
bárhogyan.

hiányzik ami elmúlt, hiányoznak a szép emlékek. nekem csak az maradt meg :))
hiányzik ő is. hiányzik a régi én is.
de most, mostmár más ember leszek.

érzem. látjátok.

igyekszem újra megnyílni. nehéz. féltem magam. 'tán önző is vagyok.
de nem kell több ringatózás, nem kell több fájó emlék. nem kell több kifogás.
utat engedek a pillanatnak.

ahogy te mondtad!

>>ne a pillanatnak élj, élj a pillanatban<<

ezt fogom tenni. nélküled mit érne az egész. köszönöm.

most éhes vagyok. eszek egy szendvicset.
sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése