azt mondják az ember jellemét nagy részben a környezete formálja.ez velem is így volt az elmúlt években, lettem aki lettem.
most mégis úgyérzem fordulópontra értem, többé már nem ugyanaz semmi, többé már a régi dolgok sem érdekelnek. új emberek jöttek új értékeket tapasztaltam meg.
én most elköszönök tőletek, mint az a régi "én".
nem hajt már az a vágy, hogy az legyek aki voltam. sokkal többet értek, sokkal többet tapasztalok, sok mindenki hiányzik.
talán ezzel az új felfogással egyszerűbb lesz őket elengednem.
de még így, úgymond tiszta fejjel sem akarom azt az egy bizonyos embert elengedni.
egy ember számára egy bizonyos ékszer mindig jelképez valamit.
nekem van egy nyakláncom amit tőle kaptam <3
egyszer nagyon megijedtem, hisz elszakadt... elszakadt mint a kapcsolatunk.
s a közös múltunk. de még úgyis őrizte azokat az emlékeket.
nem tudtam belenyugodni.
és összeraktam azt az ékszert, ismét viselhetővé vált. ismét reménnyel töltött el, és az egész nyaklánc újra egy folytonos kört alkotott.
talán értitek is mért nem szeretném ezt az egy korszakot lezárni az életemben.
kis gondolati szünet után összegezzünk, mi is akar ez most lenni?
"most te egy ékszer miatt megváltozol?"
"megváltozol mert ő azt szeretné?"
"megváltozol mert nem vagy boldog?"
nem, megváltozok mert én így akarom, megváltozok mert jó ember akarok lenni. itt csak úgy rughat valaki labdába ha elhatároz, ha a sarkára áll. nyílván szenvedni fogok, nyílván mindenki szenved. az élet része.
most kicsit én is félrebeszélek... valójában én se értem az egészet, de érzem, hogy ez a változás elkezdődött, és akár előnyömre is válhat.
ezért kérlek titeket engedjétek el azt a dávidot aki eddig voltam, és szeressetek továbbra is azért aki leszek.
remélem azért valakinek érthető volt.
jó éjszakát.
