Európa másik felén II.

V.

Teltek, múltak a hónapok. A fák rügyet bontottak, virágoztak, majd száraz leveleikkel haltak meg. A mókuskerék őrölte a fiút odakint, nem maradt elég ideje, a lányra. Ma volt a negyedik nap, hogy nem hívta fel. Elfáradt, belefáradt.

"Hétfőn is veszekedtünk. Nem egyezünk. Jövő héten hazalátogatok és már most ideges vagyok" mondta magának, egész lelombozódva. "Fáradt vagyok, nincs erre erőm".

Ma sem rezdül a telefon, pedig azt ígérte felhívja. Hihetetlenül megváltozott a lakás légköre mióta egyedül lakik. Úgy érzi megsínylette az egyedüllétet, míg a fiú vígan éli odakint az életét és már egész jól összebarátkozott a kollégáival, már nem is keresi. Négy napja, négy napja a gyomorideggel kel és fekszik, telefonján azt nézi mikor volt utoljára elérhető. Flúgosnak és kimerültnek érzi magát, pedig tudja, ha most látná biztosan nem tudna rá haragudni.

Épp befordult az autó a szállása elé. Szállás, mert nem tudta az otthonának nevezni. Két éve élt és dolgozott már ott, évente csupán háromszor, négyszer hazalátogatva, egy-egy hétre. A zár lusta csattanással elengedte az ajtót, belépett az előszobába a kulcsát ledobta a cipős-szekrényre, levetkőzött, kikapcsolta inge felső gombját majd leroskadt a kanapéra. Elfáradt, belefáradt. Nem tudott beilleszkedni igazán sosem.

VI.

Hajnali három óra van. A telefon vadul csörög annak ellenére, hogy már mindenki az igazak álmát alussza. A hívásra nem érkezik válasz. Fél percen belül ismételten rákezd, szinte erősebben, mint az előbb, csak vegyék már észre. Hirtelen felriad, tudja, hogy baj van.

Két hét telik el, mire sikerül elintézni, hogy hazaszállítsák. Rendőri intézkedések, korlátok a közös nyelv megtalálása közben, jegyzőkönyvek. Kiment elé a reptérre, ahogy két éve megígérte neki. Másfél hete itt kellett volna lennie, és együtt menniük a kedvenc éttermükbe.

Meghalt. Elment a fiú, akit annyira szeretett, akitől gyereket akart, akire több, mint két évet várt. Ki akart hozzá költözni, még annak ellenére is, hogy ez alatt az idő alatt kapcsolatban lettek egymásnak idegenek. De már nem lehetett visszacsinálni, már nem lehet semmit megjavítani.

Zuhog az eső, fentről nézve az egész tömeg olyan mint valami bizarr fekete erdő. Az arcok teljesen szürkék a fekete esernyők alatt. Milyen szép szertartás, csak erre tud gondolni. Itthon vannak mindketten.