Európa másik felén.

I.

Dühtől könnyes szemmel vetette magát az ágyra, amikor befejezte az üzenet olvasását.

"Felvettek! Megyek életem!" - rövid, kurta, lényegre törő, mint bármikor máskor, de aránytalanul rövid a közös múlthoz képest.

Már negyedik éve élték együtt az életüket egy kis apartmanban, a főváros szívében. "Biztos elmész, ha sikerül... ha felvesznek?" kérdezte tőle a lány, bizakodva, hogy kedvese, csak önmegerősítés céljából jelentkezett külföldre dolgozni, hisz itthon is olyan jól elboldogultak.

Nem volt nagy-képernyős TV, nem volt autó, de volt egy kis saját zuguk, ami csak az övék volt. Sose vágytak többre, de azon nyáron valami gyökeresen megváltozott. "Vagy ez vagy egy kutya" válaszolta mosolyogva.

Eltelt három hónap, kutya nem, de a levél jött. Mindennek vége, ezt nem bírjuk ki, gondolta és sírva a párnák közé fúrta a fejét.

II.

Őszültek a levelek, a nyár már másfél hónapja szögre akasztotta a kalapját. Négy hónap telt el a levél óta, az együtt töltött napok száma vészesen fogyott.

Minden papír elintézve, az összes rokon, közös vagy épp nem közös barát tájékoztatása, a kötelező mosolygós délutánok letudva. "De majd tartjuk a kapcsolatot szívem. Minden este, látjuk majd egymást, ahogy tudom küldöm az első jegyet, hogy együtt lehessünk!" mondta optimistán a fiú.

Ő nem tudott másra gondolni, csak arra az éjjelre, amikor csúnyán összevesztek. Mint, az utolsó hetekben mindig ugyanaz jött fel. Órákig tartó viták, keserű jövő kép.

Mindig egymás karjában értek véget ezek a csaták. Napközben, egymással boldogok voltak. Nem hagyták, nem hagyhatták, hogy mindez beárnyékolja. Mára már elfeledték, csak a messzi visszhangjai maradtak mindezeknek.

III.

Havazott két napja. A buszok felakadtak a körúton, az emberek szinte mindenhova hólapáttal közlekedtek. Közel volt már az utazás, s még közelebb az ünnepek. Épp összebújva élvezték, ezt a csendes, mindent elborító tollhullást.

Hetek óta minden olyan volt, mintha nem lebegne felettük, az a démon. Az elválás. Már ő is sokkal jobban viselte, látta párján, hogy mennyire akarja és hogy ez mekkora lehetőséget adhat neki, hogy megvalósíthatja régen vágyott álmát.

"Hisz úgyis mindig visszajövök hozzád" mondta neki mosolyogva, majd lágy csókot lehelt a homlokára. Aznap éjjel ott aludtak a kanapén, összebújva.

Az ünnepek után minden visszazökkent a a nyár eleji állapotba. Benne volt a fiúban az izgalom, az utazás előtt nyugtalanság. Napokra volt csak a január.

Mindenhova együtt mentek, ha tehették. A lány minden maradék szabadságát kivette, vagy épp beteget jelentett az irodában. Elérkezett a szilveszter, csak ő róluk szólt.

A barátaik egy hatalmas meglepetést szerveztek nekik, vicces már-már huncut ajándékokkal, hogy minél könnyebb legyen a külön eltöltött idő. Boldogok voltak, minden ellenére.

IV.

"Elkések" mondta amikor bezárták a lakás ajtaját "gyere, siess" mondta kissé ingerülten. Ez szíven ütötte a lányt, ne pont ma, ne pont most veszekedjünk, gondolta. Mély levegőt vett, majd lesietett utána a lépcsőn.

A hó már egy hete elolvadt, latyak volt, szitált az eső a hajnali városban. A taxi már hosszú percek óta a reptér fele tartott, ők mégis csöndben, csak egymás kezét fogva ültek a hátsó ülésen. Néha zavartan egymásra néztek, mosolyogtak. De tudták, végérvényesen, most minden megváltozik.

Rossz előérzete volt a lánynak, napok óta nem tudott aludni, nem tudott másra gondolni, csak idegesen kapkodott bármit is csinált. Ez a fiún egyáltalán nem látszott. Ő intézkedett: Mikor, hogyan veszi át a szállást, hol kezd, és minden egyéb a munkába álláshoz fontos dolog. 

Már-már szinte a könyökén jött ki, de látta a lány mennyire fontos mindez neki, szerelmes volt, de szomorú.

A taxi leindexelt a B terminál előtt. Becsekkoltak közösen, majd hosszú percekig egymás szemét nézték, búcsúzkodtak, ismételten megígértek egymásnak mindent. "Minden este hívj! Addig beszélgessünk, míg el nem alszunk!" mondta a lány könnyes szemekkel. "Ne butáskodj, hisz ismersz! De azért egy-két sör belefér!" válaszolt mosolyogva a fiú és még egyszer utoljára megcsókolta a lányt.

Megfordult, majd elindult az ellenőrzőpont felé, ahogy távolodott, fokozatosan úgy engedte el a lány a kezét. "Szeretlek" fordult vissza a fiú.

A lány pedig sűrű zokogásban tört ki.