megtanultam veled együtt élni.
megtanultam időben elindulni.
már nem szorít úgy a mellkasom, mint hajdanán.
nem potyognak rólam a kilók.
alszom is, álomtalanul.
megtanultam magammal együtt élni.
a sok lehetetlen gondolattal.
az ijesztő vágyakkal.
megtanultam, hogy tőled sem várhatok többet.
megjegyeztem, mi történt.
de ma elvesztettem az időérzékem.
megint elkéstem, megint nem alszom.
sima tükör volt a víz felszíne,
de te újra követ dobtál a közepébe.
nem tudom mit érezzek.
de ma, csak miattad nem búcsúzom.
2018. március 26., hétfő
2018. március 21., szerda
fekete.
nem tudom tovább bezárva tartani.
elérte, hogy kiengedjem.
te adtad a kezembe a kulcsot, amikor utoljára megöleltél.
és én odamentem és kinyitottam az ajtót.
azt az ajtót, amit együtt csaptunk be.
most egyedül állok.
nézem ahogy kúszik felém.
ahogy feketére festi a falakat, ahogy áztatja a padlót.
érzem, hogy az orromon, a fülemen, a számon kúszik vissza belém.
elönt a fekete méreg.
elönti lelkemet, rátelepszik a szívemre.
kiszabadult a fekete szörny, én engedtem ki.
megfulladok.
elérte, hogy kiengedjem.
te adtad a kezembe a kulcsot, amikor utoljára megöleltél.
és én odamentem és kinyitottam az ajtót.
azt az ajtót, amit együtt csaptunk be.
most egyedül állok.
nézem ahogy kúszik felém.
ahogy feketére festi a falakat, ahogy áztatja a padlót.
érzem, hogy az orromon, a fülemen, a számon kúszik vissza belém.
elönt a fekete méreg.
elönti lelkemet, rátelepszik a szívemre.
kiszabadult a fekete szörny, én engedtem ki.
megfulladok.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)