véres foltok terítenek be mindent, ahogy ez a cafat, mit te szívnek hívsz pumpálni próbál. ti tettétek ilyenné, de mégsem a ti hibátok. én vagyok a felelős, hogy hagytam magam, mindegyikőtöket egy kamrával, egy szoba meleg ölelésével vártam. hiányoztok, hisz ti téptetek darabokra.
kiürülve, elvérezve fekszem most a padlón. a kés az én kezemben. a kegyelemdöfést adtam meg ennek a mócsingos húsdarabnak, mikor hozzád léptem.
most is a te arcod dereng előttem.
képtelen vagyok befogadni, képtelen vagyok hideg holttestemből kiszakadni.
már rég elfelejtettem érezni, már rég megszoktam az üresség szürke lakását.
elfecséreltem a szerelmet, rátok.
így lettem önmagam ellensége.
