2011. október 9., vasárnap

csak te.

Hideg volt még emlékszem. Korán sötétedett fájt felkelni és fájt élni.
"Free Hugs"
Felébresztett, letörölte a párát az ablakról, mondta "Nincs Semmi Baj".
Egyszer eltévedtünk, ott voltunk a macskaköves úton. Én nem mertem megfogni a kezét, szabadkoztam hogy nekem ez nem megy.
Mosolygott, együtt nevettünk.
Sütött a nap emlékszem. Vacsoráztunk, a bor finom volt. Ismét erősen dobogott a szívem.
Ő szeret a mellkasomon aludni. Szereti hallgatni ahogy ver.

Ő csodálatos, ő az ördögi angyal. Ő az aki miatt elkezdtem a blogot, hisz megismertem újra.
Ő az aki mindig olvasta és ő az aki akkor tudta mit kell velem kezdenie.

Most is rajta jár az eszem. Sose bánt.
Én se akarom de hát néha össze ütközünk.
Nem fáj semmi. Mosolygok.

Szeretlek. Köszönöm.
Légy mindig velem. : ))
Újra van Mi.