...csak vidd, sőt rám se nézz. tépd ki azt a húscafatot amit te szívnek hívsz. vegyél el tőlem mindent. a látást, az illatot az érzést, a gondolkodás nyomasztó hatalmát, az érzelmek felkavaró szelét. vidd el, minél messzebb.
sehova, mégis mindenhova.
érd el, hogy ne szeressek... és talán így majd elfelednek.
legyen az én könyvem tele az üres lappal.
égjen az én gyertyám gyorsabban.
csak vidd könyörgöm, vidd el.
én meg majd, mint egy kisfiú az ablakból nézem, ahogy szaladsz vele.
